Készülj fel!

 

Senkinek sem mondok újat azzal, hogy milyen irányba fejlődik a világunk. Legkésőbb 2020 óta mindenki érzi valamilyen formában a saját bőrén, hogy valami nagyon nincs rendben. A rendkívüli időszakok rendkívüli felkészülést és odafigyelést igényelnek, ha az ember ép ésszel és ép testtel szeretné átvészelni ezt az érát. De vajon tényleg így van ez? Vagy talán csak nem látjuk meg a lehetőséget abban, ami éppen körülöttünk zajlik?

 

Ez az időszak rengeteg „megmondóembert” teremtett. Az információáradat szinte agyonnyomja az embert, és sokszor még azt is elkeseríti, aki kezdetben nagy lelkesedéssel vetette bele magát ebbe a tematikába. A tudományról kiderült, hogy gyakran érdekeket képvisel, a spiritualitást pedig tudatosan hagyják bemocskolni.

 

Mi lehet tehát a megoldás? Mit lehet tenni? Ezzel a kérdéssel fordulnak hozzám rendszeresen az emberek – szinte már pánikszerű félelemmel a hangjukban.

 

Hitelesen és felelősséggel erre a kérdésre nem lehet érdemben reagálni egy spontán, néhány perces beszélgetésben vagy egy rövid üzenetváltásban. Ezért is javaslom az elvonulásokat, ahol néhány napon keresztül elmélyedhetünk a gondolatokban és a gyakorlatban is próbákat tehetünk. Megtanultam, hogy csak arról beszéljek másoknak, amit már én magam is megélhettem és tapasztalhattam. Rengeteget dolgoztam a válaszon, és rengeteg tapasztalást vállaltam be mindezért. Voltak köztük jók és rosszak, hitelesek és hiteltelenek egyaránt.

 

Mindegyik egy-egy értékes tapasztalat azonban és fontos része a teljes képnek.

 

A ránk ható ingerek, érzelmek és gondolatok alapvetően meghatározzák a testi, lelki és szellemi egészségünket. A pozitív hatások erősítik az immunrendszert és növelik az élettartamot, míg a tartós negatív hatások krónikus betegségekhez és szorongáshoz vezethetnek. Aki nem a test-lélek-szellem hármasában gondolkodik, az nem fogja tudni megoldani ezt a helyzetet, mert a teljesség egy része kimarad a képletből.

Úgy érzem, a folyamatok most rendkívüli módon felgyorsultak. Az emberiség az új világrend kialakulásának kellős közepén áll. A kognitív disszonanciának és a félelem által leblokkolt elmének köszönhetően azonban sokan még mindig konteósnak nevezik azt, aki tisztán lát. Ráadásul minél nyilvánvalóbbá válik az igazság, annál inkább ellenállnak neki.

 

Ezért arra kérek mindenkit: aki ennél a pontnál ki szeretne szállni, az ne olvassa tovább a soraimat!

Az általam felvázolt tartalmak a tudományt és a spiritualitást egyformán alapul veszik. Nem az egyik vagy a másik, hanem a kettő együttesen adhatja meg számunkra a teljes választ – pontosan úgy, ahogyan ez a természetben más területekre is vonatkozik, mint például a nő és a férfi szerepére a társadalmunkban.

 

A következő pontokban a személyes véleményemet és tapasztalataimat mutatom be. Nem tudományos ajánlásról beszélek, így az ebből fakadó cselekedetek következményeiért semmilyen jellegű felelősséget nem vállalok.

Alapvetően három fő szemszögből közelíthetjük meg a ránk ható pozitív és negatív hatásokat. Mindhármon együttesen kell dolgoznunk, ha nem szeretnénk ebben az érzelmi káoszban a Titanickal együtt elsüllyedni. A szembesülés fájdalmas! A tények erős reakciókat váltanak ki az emberekből és az egó is nagyon erősen bekapcsol. Tehát csak az olvassa tovább, aki ezzel tisztában van, és vállalja a folyamat nehézségeit.

 

1. A mag! Azaz a saját lelkünk döntései, amelyek kibocsátják a tiszta, szeretetalapú szándékot.

Minden változás belőlünk indul ki. Egyetlen felnőtt ember sem szenved ártatlanul: egy bizonyos ponton ugyanis mindig megvolt a lehetősége másként dönteni ahhoz, hogy az élete ne úgy alakuljon, ahogy végül alakult. Ez bárki esetében visszakövethető. Ha az ember a lelkére hallgat, és nem a félelem irányítja az életét, akkor halmozottan helyes döntéseket hoz. Ezt a tényt azonban csak kevesen fogadják el, pedig a tudatosság pontosan itt kezdődik.

A pozitív szemlélet és tapasztalat nagyon hasznos a tudatosságunk fejlődésében, de a negatív tapasztalások sem az ellenségeink! Az ezen folyamatok során megfigyelt érzelmeinknek rendkívül fontos szerepük van abban, hogy megérthessük a valóságot. Ha nem így tekintünk a negatív tapasztalatokra, és elnyomjuk az érzéseinket, az káros és mérgező pozitivitáshoz vezet, ami csak felerősíti a belső feszültséget. A valódi megértéshez mindkét megélésre szükség van. A feladatunk tehát az, hogy egy adott helyzetben megfigyeljük, milyen érzelmi hatásokat vált ki bennünk és a többi érintettben. Majd ebből le kell vonnunk a helyes következtetéseket, hogy többé se magunkat, se mást ne bántalmazzunk hasonló cselekedetekkel. Ha ez sikerül, rádöbbenünk, hogy az életünkért egyedül mi magunk vagyunk a felelősek.

2. A külvilág. Minden, ami körülvesz minket és hatással van ránk. Megadja a fizikai formát, a visszajelzéseket és a tanulási lehetőséget.

Amikor a külvilág pozitívan hat ránk, úgy működik, mint a jó minőségű föld és a napfény a növény számára. A támogató emberi kapcsolatok, a szeretet, a tiszteletteljes érintés, az elismerés és a biztonságos környezet segítenek abban, hogy a mag könnyen, felesleges küzdelmek nélkül bontsa ki a benne rejlő tehetséget, képességeket és szeretetet. A természetes környezet és a tiszta energiájú közösségek megemelik a rezgésszintünket, így könnyebben meghalljuk a saját belső hangunkat – vagyis a mag intuícióját.

Ha azonban a külvilág negatívan hat ránk, az olyan, mint a fagy, a szárazság vagy a kártevők a növénynek. A bántalmazás, a kritika, a társadalmi elvárások és a kollektív félelmek arra kényszerítik a magot, hogy kemény védőburkot (egót, falakat, álarcokat) építsen maga köré a túlélés érdekében. Senki sem ítélhető el azért, mert erős az egója, mert falak mögé zárkózott, vagy mert különböző álarcokat visel, hiszen a természetes túlélési ösztöne vezérli. Egy ilyen embernek hiába mondjuk, hogy tegye le a maszkot, vagy ne reagáljon mindig egóból, ha nem érti meg a viselkedése gyökerét. Ahhoz pedig, hogy elkezdjen a megértéssel foglalkozni, egy biztonságos térre van szüksége, ahol lassan kibonthatja a szárnyait.

A külvilág folyamatos zaja, a média, az elvárások, a minták, a kényszer és a manipuláció mind elterelik a figyelmünket a belső forrásunktól. Elhitetik velünk, hogy a boldogság vagy a veszély mindig odakint van, és ezzel külső függőségben tartanak minket. Az ember pedig a természeténél fogva – a legkisebb ellenállás irányát követve – szívesen kiadja a kezéből a felelősséget. Az egó pedig készségesen megindokolja és megvédi ezt a passzivitást.

Az igazság az, hogy a külvilág – bármilyen erősen hat is ránk, és bármilyen ijesztőnek tűnik – soha nem tudja megváltoztatni a mag eszenciáját. Egy tölgyfa magjából a legrosszabb esetben is csak tölgyfa tud nőni; legfeljebb viharvert és görbe lesz, de sosem változik búzává. A külvilág tehát csupán egy katalizátor, amely segít feltörni a megkeményedett kérgünket, és rákényszerít minket arra, hogy a belső magunkhoz forduljunk erőért.

3. Az éter. A felső információs csatorna, ahol minden tudás megtalálható. Biztosítja a láthatatlan energiahálót és a közvetítést a magod és a világ között.

A tudományban és az orvoslásban az éter egy kézzelfogható szerves vegyület, amely belélegezve vagy a bőrre kerülve fejt ki közvetlen biológiai hatást. Történelmileg az éter volt az első általános érzéstelenítőszer, amely forradalmasította a sebészetet, mivel segítségével a betegek végre fájdalom nélkül vészelhették át a műtéteket. Az én generációm gyermekkori műtéteinél még ezt használták.

Pontosan emlékszem, amikor az orrmandula-műtétem előtt egy székbe ültettek, majd lekötözték a lábaimat és a kezeimet. Ekkor valaki egy éterrel átitatott kendőt szorított hátulról a számra és az orromra, amíg el nem kábultam. Az az álom, ami a bódulat alatt megjelent, a mai napig kísér engem. A beavatkozás után ráadásul több vér folyt a számból, mint az orromból, mert a műtét során véletlenül kiverték az egyik hátsó fogamat.

A vegyiparban és a gyógyszeriparban az étert a mai napig kiváló oldószerként kezelik, amely nélkülözhetetlen a hatóanyagok kivonására és tisztítására. Ugyanakkor az éter negatív tulajdonsága, hogy belélegzése bódulatot, részegséghez hasonló állapotot, hallucinációkat okoz, és súlyos függőséget (éterizmust) alakíthat ki. Nagyobb mennyiségben mérgezési tüneteket, fejfájást, szédülést, hányingert, eszméletvesztést, sőt légzésbénulást vagy halált is okozhat. Ki tudja hát eldönteni, hogy kinek éppen mennyi az elég? További negatív hatásai közé tartozik, hogy a gőzei a levegővel keveredve robbanásveszélyes elegyet alkotnak, ami súlyos égési balesetekhez vezethet.

A holisztikus gyógyászatban az éter az a mindent átható finomenergetikai mező (más néven Akasha), amely összeköti a fizikai testet a lélekkel. A tiszta és kiegyensúlyozott éteri energia vitalitással, egészséggel és magas energiaszinttel tölti fel a fizikai testet. Segíti a tiszta kommunikációt, az önkifejezést és a mély belső béke megélését. Az erős étertest pajzsként védi a szervezetet a betegségekkel szemben, és felgyorsítja a fizikai sebek gyógyulását.

Ha az éteri energiamező sérül, elvékonyodik vagy blokkolódik, az energiahiányként jelentkezik, ami idővel fizikai betegségek formájában tör a felszínre. Az éteri egyensúly felborulása kommunikációs zavarokhoz, magányérzethez, a valóságtól való elszakadottsághoz vagy ürességérzethez vezethet. A környezetből érkező negatív energiák vagy a tartós stressz „lyukakat” üthetnek az éteri testen, ami krónikus fáradtságot és levertséget okoz.

Az éter pozitív tartományaihoz a magas rezgésszámú tudatállapotok, mint a szeretet, a hála és a meditatív csend nyitnak kaput. Aki ezt megtapasztalja, az tudja, mire képesek az éter pozitív hatásai. Számtalan művész, tudós és zenész bizonyíthatja, hogy az ötleteik készen, egyetlen villanás alatt érkeztek meg az életükbe, nem pedig logikai úton. Aki képes a belső hangjára hallgatni, az már tapasztalhatta, hogyan segítettek az intuíciói a veszélyes helyzetek elkerülésében vagy a helyes döntések meghozatalában. Az orvostudomány által nem megmagyarázható, spontán gyógyulásokban részt vevő kezelők és érintettek jól tudják, milyen univerzális, tiszta életerő támogathatja a fizikai és mentális öngyógyító folyamatokat. Az éter segíthet a magas rezgésű embereknek abban, hogy a kollektív bölcsességen keresztül megtapasztalhassák az egységélményt és a béke mély, szavakba nem önthető állapotát!

 

Ez az oka annak, amiért most itt írok!

 

Az oka ugyanis annak, hogy az emberek egymást marcangolják – lásd akár itt a Facebookon minden egyes bejegyzés kommentjeiben –, hogy a társadalom résztvevőit szétválasztották: magas rezgésű és alacsony rezgésű emberek csoportjára. Számtalan feladatot kapunk most az élettől, hogy végre magunkhoz térjünk, és elmozduljunk a magasabb rezgésűek táborába, ahol a béke és a szeretet az alap. Mégsem sikerül ez mindenkinek. Sokan vannak, akik a félelem útját választják, és fanatikusan követik a fájdalom ösvényét.

 

Az éter tárolja a kollektív emberi szenvedést, a félelmet és az elfojtott érzelmeket is. Mindezek ugyanúgy lehívhatók, és részei annak, hogy a tapasztalásokon keresztül fejlődhessünk. A döntés azonban egyéni szinten kezdődik, így nincs lehetőség globális változásra. Nincs megmentő. Nincs olyan vallás és nem lesz olyan politikai döntés sem, amely a javunkat szolgálja és kisegíet minket a pácból. Mindenkinek csak egyetlen egy lehetősége van: egyéni szinten a szeretet útját választani. Ha ezt valaki egyénileg megteszi, az a cselekedetein is felismerhető lesz. Ezen keresztül példaképként szolgál és másoknak is útmutatást ad. Mindez pedig kollektíven emeli a rezgésszintünket. Így lesz a kis fényecskékből hatalmas és csodálatos sugárzás. Ezért minden egyes ember felelős! Tehát mindenki egyéni szinten tehet a kollektív változásért.

 

Ha valaki tartósan alacsony rezgésszámon él, táplálja a haragot, a rettegést, az irigységet, az egót és az áldozatszerepet, akkor ezekre a rétegekre hangolódik rá, és ezzel járul hozzá a kollektív mezőhöz is. Ennek eredménye a kollektív félelem és a hisztéria. Az ember ilyenkor olyan szorongásokat is átvehet, amelyek nem is a sajátjai, de az alacsony rezgésszintje miatt az éter éppen ezt kínálja neki. Olyan sűrű, negatív gondolati energiatömbök jöhetnek így létre, amelyeket nagyon sok ember dühös vagy gyűlölködő fókusza táplál. Az ilyen helyzetek képesek az egyént még mélyebb depresszióba vagy agresszióba rántani. Tehát nem minden éterből érkező információ tiszta. A negatív rezgésű csatornák téveszmékhez, spirituális gőgöhöz vagy a realitásérzék elvesztéséhez vezethetnek. Ezért sem ajánlom a spiritualitást elbagatellizálni. Ha valaki tudat alatt a kollektív fájdalomtestre kapcsolódik rá, könnyen tapasztalhat meg – látszólag ok nélkül – krónikus fáradtságot, fásultságot és életenergia-vesztést.

 

Hogy miként működik az éterből való lehívás? A metafizika törvényei szerint az ember olyan, mint egy rádiókészülék: azt az adást fogja be, amilyen frekvenciára hangolja magát. Egy hétköznapi életből kiragadott példával élve: amikor valaki az otthonában úgy dönt, hogy ebédet szeretne főzni, megnyitja a hűtőjét vagy az ételtárolóit, de nem talál benne semmit, csak egy csomag répát, akkor ő csak abból fog tudni főzni, amit ott talál. Ebben az esetben maximum egy répalevest. Hiszen ezt töltötte be a rendszerbe, így tehát csak ebből is táplálkozhat.

Összefoglalás: Minden fent felsorolt tartalomhoz létezik technikai segítség. Vannak hiteles emberek, akik már végigjárták ezeket az utakat, és tapasztalták döntéseik pozitív hatásait. Lehet tehát kihez fordulni tanácsért.

 

Azonban minden felesleges, ha ezt megelőzően az alábbi három döntés nem született meg:

• Eljött a pont, hogy elegem van abból, ami most van.
• Felfogtam, hogy az, amit eddig tettem, vezetett oda, ahol most tartok. Ha tehát változást szeretnék, valamit másképpen kell csinálnom.
• Megértettem, hogy a felelősség az enyém. Nem háríthatok senkire semmit. Nem várhatom el senkitől, hogy helyettem beszéljen, cselekedjen vagy érezzen. A döntés az enyém.

Ha most még mindig olvasod a soraimat, akkor biztos vagyok benne, hogy mindhárom feltétel adott már benned.

Sok szeretettel,

Naro

Miért fáj még mindig?

Mert ezt nem mondták el neked.

 

Rendkívül fontos, hogy pontosan tájékozódj a tested működéséről, mert a valódi tudatosság az egyetlen olyan eszköz, amely segíthet megtörni ezt a kört, és visszaadhatja az irányítást a saját egészséged felett.

 

Több mint 15 éves szakmai tapasztalatom alapján foglaltam össze neked azt az 5 indokot, amelyeknek a tudatában végre esélyed nyílik a tartós fájdalommentességre:

 

1. Csak a tünetet kezelik, az okot nem

 

A csontkovács helyreteszi a kimozdult ízületet, a masszőr kilazítja a görcsös izmot. Ez egy passzív megkönnyebbülés. Viszont amint kisétálsz a rendelőből, ugyanabba a testbe térsz vissza, amely a problémát létrehozta. Ha a feszültséget a napi 8 óra görnyedt ülés, a rossz testtartás, a stressz vagy a gyenge tartóizmok okozzák, a test napokon belül vissza fogja rendezni magát a megszokott, hibás állapotba. Ezért dolgozom vendégeimmel  tudatosan. Minden okot közösen feltárunk, értelmezünk, kezelünk és megtaláljuk a problémára a tartós megoldást is.

 

2. A test emlékezete és a megszokás ereje

 

Az izmok, inak és az idegrendszer rendelkeznek egyfajta „memóriával”. Ha egy izomcsoport hónapok vagy évek óta feszül és rövidült, a szervezet ezt tekinti az új alapállapotnak. Egy hagyományos masszázs nem tudja felülírni a test évek alatt berögzült védekező vagy tartási mintáit. A szövetek szinte „rugószerűen” rántják vissza a csontokat és ízületeket a korábbi, fájdalmas helyzetükbe. A Naro Methode - vak masszázs - technikájának és a te tudatos együttműködésének köszönhetően, át tudjuk "programozni" ezt a folyamtot. 

 

3. Hiányzik a tartós változáshoz szükséges saját munka

 

Ezek a kezelések passzív folyamatok: Te fekszel, valaki más pedig dolgozik a testeden. A tartós fizikai jóléthez azonban aktív neuromuscularis (ideg-izom) átprogramozásra lenne szükség. Ha az elgyengült izmokat nem erősíted meg céltudatos mozgással és a túlterhelt képleteket nem tehermentesíted tartósan, a külső segítség csak egy átmeneti tapasz marad a repedezett gáton. Célom tehát, hogy a megértésen keresztül megtaláld számodra azt a motivációt, ami szükséges a változáshoz. 

 

4. A stressz és a belső feszültség állandósága

 

A fizikai fájdalom és az izomfeszülés nagyon gyakran a felgyülemlett mentális stressz, szorongás vagy elfojtott érzelmek testi kivetülése. A masszázs lecsendesíti az idegrendszert egy-két órára, de nem oldja meg a mindennapi életben jelen lévő stresszforrásokat. Amint a stresszhormonok szintje újra megemelkedik, az izmok reflexszerűen újra megfeszülnek. A Naro Érintésterápia és a Naro Relaxációs csoportos órák különleges koncepciójának  köszönhetően közvetlen az idegrendszerre hatunk. 

 

5. Az idegrendszer védelmi reakciója (A „riasztó” újraindulása)

 

A krónikus vagy visszatérő fájdalmak többségénél a probléma már rég nem magukban a szövetekben (izmokban, csontokban) van, hanem az idegrendszer túlzott érzékenységében. Amikor egy testrész hosszú ideig fáj, az agy és a gerincvelő megtanulja túlreagálni a jeleket. Ezt nevezik centrális szenzitizációnak (központi érzékenyülésnek).  

Amikor a csontkovács hirtelen kimozdítja az ízületet, vagy a masszőr erősen átdolgozza a merev izmot, az idegrendszer ezt a hirtelen, külső behatást fenyegetésként és újabb sérülésveszélyként is értékelheti. Bár a kezelés után a felszabaduló endorfinok miatt órákig vagy napokig jól érzi magát, az agy a háttérben vészriadót fúj. 

Mivel a kezelés nem szüntette meg az agyban lévő „veszélyérzetet”, az idegrendszer védekező mechanizmusként parancsot ad az izmoknak, hogy ránduljanak össze újra, még keményebben, hogy megvédjék az adott területet. A kezelés így akaratlanul is fenntartja azt az ördögi kört, ahol a test folyamatosan görcsbe rándul a védekezéstől. Ezért olyan fontos a Naro Methode pontos állapotfelmérése, illetve a fokozatosság elve. Meg kell ismernem, hogy kivel és milyen állapotban találkozom, mielőtt felajánlok neki egy testreszabott megoldást. 

Talán ezért szenved ennyi ember!?!

 

Az univerzumot nem érdekli, hogy jó ember vagy-e. Az sem érdekli, hogy mennyi ideig szenvedtél. Mert a belső állapotodat tükrözi, nem a szenvedésedet. Szívesen közelíthetsz az univerzumhoz szeretettel, kristályokkal és hálával. De ha a belső frekvenciád a félelem, akkor pontosan az fog visszaverődni hozzád. Az univerzum nem azt adja, amit akarsz; azt a rezgést adja, amit elindítasz magadból. Például, ha azt mondod: „hogy több pénzt kell neked a boldogsághoz”, akkor egy olyan életet ad, amely tele van pénz utáni vágyakozással. Mert ezt vetíted kifelé. Az univerzum nem próbára tesz, és nem is ellenőrzi, hogy megérdemled-e. Nem bíró. Inkább olyan, mint egy tükör – és ráadásul hibátlan. Ezért győz annyi rossz ember és ezért esik kétségbe annyi jó ember. Az univerzum nem reagál az erkölcsre. Hanem a hitre és az identitásra reagál. A legtöbb ember nem azért van olyan helyzetben, mertnem helytelenül manifesztál. Hanem pontosan azt manifesztálja, ami belül a lelkivilágában zajlik. A félelmet, a kétségbeesést és düht vagy éppen a tehetetlenséget. Újra és újra és újra. Tehát nem a világegyetem értelmez homályosan. Te vagy az,akinem tisztán érez! Kérlek, ne nevezd minden alkalommal tanulságnak. Mennyi tanulságra van még szükséged? Ez egy végtelen körforgás amiben vagy, és nem fog megállni, amíg te nem változol.

Hallottál már a Spiritual Bypassing-ról?

 

A Spiritual Bypassing, azaz a „spirituális megkerülő” kifejezést John Welwood pszichológus alkotta meg 1984-ben. Ezen fogalom azon spirituális gyakorlatok és hiedelmek használatára utal, amelyek mögé a társadalom szereplői elbújhatnak, hogy elkerüljék a szembesítést, fájdalmas érzéseikkel vagy mély lelki sebeikkel szemben.

Elképzelhető, hogy nagyon-nagyon sok magát spirituálisnak vallott ember ennek a folyamatnak az áldozata?

Lehetséges, hogy ez nem véletlenül lett így alakítva? Aki ténylegesen ki szeretne szabadulni érzelmi árnyékából a spiritualitás segítségével, annak bizonyos folyamatokat fel kell tudnia ismerni. Tapasztalatom szerint az egyetlen módja annak, hogy lelkileg egyensúlyba kerülhessünk az, ha szembenézünk és felismerjük a bennünk kialakult rendszeresen visszatérő, lelkünkre negatív hatású érzelmek és minták okát. Azok, akiknek ez sikerült, többé már nem függenek mástól érzelmileg. Nem bántanak másokat és nem ishagyják, hogy maguk bántás áldozatává váljanak. Másként látják az összefüggéseket a világban és béke vana lelkükben. Egy ilyen embert neveznek „felébredtnek“, mert végigjárta a saját "spirituális útját" és felismerte a környezete és önmaga elakadásait. Képes megérteni, megbocsátani és a fájdalmat tudatossággá átalakítani. Természetsen egy„ébredt“ embert a felébredése után is ugyanúgy megtalálják a negatív  külső hatások, a manipulációk és nehéz helyzetek. De ezeket már másként tudja kezelni.

Összefoglalva: Ha valaki ténylegesen spirituálisan ébredt, akkor ezt a viselkedésében nyilvánvalóan észre lehet venni. Csendben, halkan, de határozottan átalakul az ilyen ember áldozatból egy tudatos emberré.

A megértés és átalakulás folyamatában segíthetnek öntudatra és test tudatra ébresztő programok és szolgáltatások, mint például egy elvonulás, önismereti programok, masszázs- és hangterápiák vagy éppen ilyen vagy olyan fajta speciális kezelések és önismereti tanítások. De mi van akkor, ha a program vezetője, vagy a szolgáltató saját maga még nem a "spirituálisan ébredtek" közé tartozik? Akkor is lehet kedves és segítő a szándéka, de csak azt a tudatosságot fogja tudni hitelesen átadni neked, ahol éppen saját maga is tart. A legtöbb esetben egy ilyen tapasztalás pozitív hatással van a programot vagy a szolgáltatást igénylő számára. Mert mindenki a saját tudatossági szintje szerint kapcsolódik és keresi a megoldást magának. Ezen az úton van azonban sajnos olyan tapasztalás is, amelynek hatása negatív és van amikor pedig egyenesen megtévesztő.

 

Mit is jelent ez pontosan és mi köze ennek a "valós" spiritualitáshoz?

 

Egy drogfüggő azért válik függővé, mert a függőséget okozó szerek, a neurotranszmitterek felszabadulását okozzák az agyban, amelyek jóllét érzését váltják ki. Ezt nevezik „jutalomhatásnak“. Az érintett személy a drog bevétele után jobban érzi magát és ezt a pozitív érzést szeretné fenntartani, illetve újra és újra megélni. Ez azonban egy zsákutca! Mert az agy függővé válik a jutalomhatástól és egyre többet és egyre sűrűbben igényli a szert. Azonban az érzelmi okok, amelyek a függöségéhez vezettek, nem lesznek feltárva. Egy ilyen ember nem képes érzelmileg „megjutalmazni“ magát, mert az érzelmi világa még sérült és még nincs meg az a tudatossága, amivel képes lenne az érzelmi előadásainak okát megérteni, illetve átformálni. Mi marad tehát? A függőség. Pontosan ezt használják ki azok, akik a droggal kereskednek.

 

Lehet, hogy a spiritualitás áldozatai vagyunk?

 

Miként titkolhatsz el egy segítő programot a leghatékonyabban? Nem azzal, hogy tiltakozol a létezése ellen, mert akkor nyilvánvaló, hogy el akarsz valamit tusolni. Hanem azzal, hogy átalakítod egy olyan verzióra, amely sosem éri el azt a hatást, amire képes lenne az eredeti formájában. Így történik ez a spiritualitással is. Nem tiltakoznak, hogy létezik, hanem csak annyit mondanak: hogy nem létezik tudományos bizonyíték a létezéséről vagy a hatékonyságáról. Hagyják, hogy különböző jött-ment emberek guruknak és mestereknek nevezzék ki magukat. Sőt, még platformot is biztosítanak a számukra. Minél nagyobb szélhámos egy ilyen ember, annál jobban szolgálja ki azokat, akik nem szeretnénk, hogy tudatosodjunk. Tehát még több megjelenést adnak nekik. Még a médiában is. Az pedig a modern ember számára a Biblia. Ami ott elhangzik az szent és sérthetetlen. Szegény tudatlan emberek pedig ismétlik az idézeteiket, mintha a saját lelkületük és gondolataik szüleménye lenne. Szektásítva járnak találkozókra, adományoznak a jó cél érdekében, utánoznak mindenféle technikákat és ez rendben is van így. Hiszen akkor amikor ezt teszik, jó állapotban érzik magukat. Van hova tartozniuk. A véleményüket megoszthatják valakivel, aki fel is figyel rájuk. Egy jó érzést kapnak mindaddig, amíg ezek a "megtévesztett" emberek része maradnak az adott folyamatnak. Hogy miért? Mert megkapják a „jutalomhatást“, mint a drogosok és azt hiszik, hogy egy elme, egy filozófia vagy egy program hatására megváltoznak. De sajnos nem fognak. Csak függővé válnak tőle. Az egyik ragaszkodásból a másikba csöppennek. Ez számomra a „megkerülő spiritualitás“. Jó érzést ad nekik és ezzel segít abban, hogy ne kelljen szembesülni a valósággal.

 

Az emberiség többsége ma szó szerint alszik; nem gondolkodik, nem kérdez, nem kutat. Mély és teljes kognitív apátiát tanúsít minden iránt, amit nem lát a tévében vagy nem hall valamit róla az egyéb tömegeket megszólító és manipuláló csatornákon keresztül. Sajnos az ilyen embereknek nem lehet közölni semmilyen igazságot, ami hasznos az életük vagy az elméjük számára, mert hirtelenjében nem tudják feldolgozni ezt. Abszolút közönyösek és elutasítóak. Nevetségesnek találnak minden elméletet, ami megkérdőjelezi az életrendszerüket. Fenyegetve érzik magukat, és megvédik hiedelmeiket, amelyeket évszázadok óta kényszerítenek rájuk azok, akik érdekből teszik mindezt. Világszerte irányításuk alá helyezik az embereket, hogy még véletlenül se tudjanak meg valamit az életük valóságáról. Miközben az ébredt emberek megpróbálják megosztani másokkal azt, amire már rájöttek és ami segített könnyíteni az élet helyzetükön, addig ezek az emberek ellenségként tekintenek rájuk.

 

Sokszor beszélgetek a családdal az ilyen nézőpontokról és hogy mennyire rossz látni ezeket a folyamatokat. Pár napja is így történt. Kislányunk látta a szomorúságot az arcomban és ezt mondta: Apa, ne szomorkodj azok miatt, akik nem látják a jó szándékot, mert tudod: "Van a múlt, a jelen meg a jövő, meg a rájuk elpocsékolt idő!

Ne kezdd az új évet félelmekkel!

Félted az egészségedet? Félted a családodat? Félsz a háborútól? A betegségektől? Félsz a környezeti katasztrófáktól? A magánytól? A meddőségtől? A munkahelyed elvesztésétől? Az anyagi nehézségektől? A bevándorlóktól? Félsz! Félsz! Félsz?

Ha Te is már egy ideje érzed magadban ezt a furcsa feszültséget és keresed esetleg a fizikai vagy lelki panaszaid okát, akkor remélem, hogy a következő soraim segítséget nyújtanak Neked majd abban, hogy megértsd mi is válthatja ki ezeket a súlyos és tartós tüneteket. 

Különösen az elmúlt öt évben „tüzelnek ránk“ szünetmentesen a megfélemlítésekkel. Teljesen mindegy, hogy egészségügyi, anyagi, társadalmi, politikai, környezettudatossági, vagy médiális szinten. Mindenhonnan árad a negativitás és a félelemkeltés. Mégpedig szünetmentesen! Sokan közülünk állandó félelemben és szorongásban élnek. Sőt sokan pánikolnak is. Ezek a jelenségek extrém negatív kihatással lehetnek a testi, lelki és szellemi egészségünkre. Mikor beszélünk szorongásról? Mikor félelemről? Mikor pánikról és miként hat ez az egészségünkre? Ezekre a kérdésekre kaphatsz most itt választ ...