Kedves Olvasó!

Nem lepődtem meg azon, hogy ilyen sokan reagáltak a fájdalommal kapcsolatos bejegyzésemre, mert a téma sajnos nagyon-nagyon sok embert érint. Ma már annyi információ érhető el ezzel a témakörrel kapcsolatban, hogy az ember szinte "információs zavarba" kerül. Így tehát jogosan feltehetjük a kérdést, hogy vajon miért lesznek mégis egyre többen, akik a fájdalommal küzdenek? Talán azért mert a gyógyszeripar érdeke annyira a gyógyítás, mint a hadiipar esetében a béke? Vagy azért, mert csak nagyon kevesen szeretnének az elméleti munkán kívül a gyakorlatban is tenni a változások érdekében?

Amennyiben most abban reménykednél, hogy létezik egy csoda pirula, egyetlen technika vagy valami csodagyógyító, aki a Te helyzetedben Neked segíthet, akkor csalódást kell okozzak, mert az egyetlen dolog, ami tényleg segíthet a TE helyzeteden,
az TE magad vagy!

Amiben én támogatást tudok Neked nyújtani az, hogy megosztom veled az élettapasztalataimat. Hogy felvázolom Neked azt, amit ennyi év praktizálás után figyelhettem még és ami a legfontosabb, hogy amit a saját testemen tapasztaltam. A megoldás sok esetben költségmentes és egyszerű. Most kérdezed, hogy akkor miért nem alkalmazzák az emberek ezeket az egyszerű dolgokat életvitelszerűen? Miért nem hozzák meg az emberek ezeket az egyszerű döntéseket a saját egészségük érdekében? Csupán azért, mert meg vagyunk vezetve! Kognitív disszonanciában élünk és megszoktuk, hogy nem vállalunk magunkért felelősséget. A mai társadalom megszokta, hogy másokra bízza a megoldást. Az egészségét is. Ha ennél a pontnál megakadsz, akkor kérlek ne is olvasd tovább azt a sok információt, amit közel harminc év alatt gyűjtöttem össze mások és saját egészségem, illetve fizikai, lelki és mentális jólétem fenntartása érdekében. Ha azonban képes vagy arra, hogy az eddigi nézőpontodat átírva más oldalról is megközelítsd az egészségeddel kapcsolatos kérdéseket és hajlandó vagy a gyakorlatban is kipróbálni azt, amiről mások csak beszélnek, akkor lehet, hogy egy szerencsés folyamatnak a kezdetén vagy most éppen.

Készen állsz?

Akkor engedd meg, hogy első körben megosszam veled az én történetem, mert úgy gondolom, hogy csak az olyan ember hiteles, aki tapasztalatból beszél. Aki azt mondja, amit tesz és azt tesz amit mond. Na én most már ilyen vagyok! Azért csak most, mert én sem születtem tudatosan és kellett, hogy fájdalmasan megtapasztaljam mindazt, ami azzá formált, ami ma vagyok. Ha csak pár ember tanul az én tapasztalataiból, még mielőtt saját maga „áldozattá“ válna, akkor már megérte, hogy időt szántam erre az írásra és megosztottam veled azt, amit az életem és a hivatásom során meg kellett hogy tapasztaljak.  

Rövid történetem:

Magyarországon születtem. A szüleim egyike nem Magyar nemzetiségű és ennek következtében az életem felét külföldön töltöttem. Több nyugati országban élhettem és ismerhettem meg a kultúrájukat és szokásaikat. Szakmai végzettségeimet többnyie külföldön szereztem. 

Tapasztalataim az orvosokkal - első rész

Első határozott emlékem egy orvosról még abból az időszakból származik, amikor az iskoláztatásom előtt édesanyámmal meglátogattuk a háziorvost egy rutin vizsgálat révén. Akkoriban én nagyon eleven és vékony voltam. Mint egy egészséges gyermek, aki rengeteget mozog. A vizsgálatból csak arra emlékszem, hogy a doktornő ezekkel a szavakkal búcsúztatott el minket: "Ha ez a gyerek nem alszik eleget, akkor vagy alkoholista lesz, vagy pedig szívinfarktusban fog majd meghalni." Milyen előrelátó, tapintatos és aggódó diagnózis egy hét éves gyermek esetében. 

Tapasztalataim az orvosokkal - második rész

Tizenkilenc éves koromban nagyon sokat sportoltam. Az izomzatom (főleg a farizom és a lábizmaim) rendkívül erősen edzettek voltak. Akkoriban nagyon erős ágyéki fájdalommal küzdöttem. Ezért úgy gondoltam, hogy meglátogatok egy urulogust, aki aztán a vizsgálat végén teljesen érzelemmentesen azt állította, hogy nálam baj van az érrendszeremmel ezen a "kényes" területen és hogy vagy csak nagyon nehezen vagy lehet hogy sehogyan sem lesz lehetőségem utódot nemzeni. Ez volt az ő válasza a fájdalmaimra. Pontosan emlékszem, hogy a rendelőt elhagyva elindultak a könnyeim és leültem egy közeli lépcsőre és sírtam. Nekem ugyanis már akkoriban megszületett a tiszta elképzelésem arról, hogy egyszer majd egy saját családom és gyermekeim lesznek. Az emberek mentek fel és le a lépcsőn körülöttem, nekem pedig potyogtak a könnyeim. Közben elindultak a gondolatok a fejemben és rájöttem, hogy igazából ez nem volt egy válasz arra, hogy én miként gyógyuljak meg. Mert azzal amit az orvos diagnosztizált nem tudtam semmilyen szinten azonosulni. Magamra vagyok hagyva és magam kell tehát megtalálnom a megoldást. Fel kell vállalnom a felelősséget az egészségem érdekében és ahogyan ott ültem és néztem az erős combizomzatomat rá is jöttem a probléma okára. A józan paraszt ész és a logikus gondolkodás kellett ahhoz, hogy rájöjjek miért voltak fájdalmaim. Egy egyszerű technikai ok! A comb- és a farizomzatom akkor egy viszonylag rövid időn belül extrém gyorsan megerősödött. Így tehát ezen a területen a térfogat is nőtt, én pedig még mindig a régi alsónadrágokat viseltem. Ezek pedig elszorították a lágyéki részen a vérkeringést. Melyik 19 éves fiatal figyel az ilyen dolgokra? Lecseréltem tehát az alsónadrágaimat XL-es méretre és láss csodát: A FÁJDALMAIM ELMÚLTAK! Még jó hogy nem hallgattam az orvos tapintatlan és lesújtó diagnózisára és szórtam a „virágport“. Ellenben ma két egészséges gyermek édesapja vagyok és mindkettő esetében az első próbálkozás sikeres is volt. 

Talán meglepő, hogy ilyen nyíltan beszélek ilyen intim dolgokról?

Akkor legyen ez az első tanulságod! Merj mindent kimondani, amit érzel. Mindent. Mert ha Te őszinte vagy és megtanulsz mindent tisztán és őszintén kimondani, akkor egy idő után rájössz, hogy sok embernek lesz az őszinteséggel problémája, de a „képlet“ körülötted tisztulni fog és Te sokkal nyugodtabban fogsz tudni aludni. A megfelelő alvás pedig rendkivül fontos az ember számára. Amit azért még tudni érdemes az őszinte kijelentéseket illetően, hogy nagyon sok bátorság kell hozzá és nem szabad, hogy a szavaiddal bántsd a másikat. Lehet, hogy a kijelentésed tartalmát sértően vagy támadásnak fogják értelmezni, de a szavaidat úgy válogasd meg, hogy ne bánts vele másokat. Legyen a kommunikációd tehát agressziómentes. 

Tapasztalataim az orvosokkal - harmadik rész

Tizenöt évvel ezelőtt a kedves feleségem várandós volt az első gyermekünkkel, amikor egyik reggel arra ébredtem, hogy valami erősen üti a derekamat. Az ébredésem oka az volt, hogy a testemmel eltorlaszoltam a saját irodám bejáratát. Hajnal háromkor vizet szerettem volna tölteni a vízadagolóból és közben elájultam. Ez volt az eredménye az addigi életvitelemnek. Beleértve minden lelki fájdalmat, amit a gyermekkoromból is hordoztam még magamban. A testemet, lelkemet és a mentális erőmet maximálisan kihajszolva. Természetesen akkor nagyon megijedtünk és ez a várandósság ideje alatt, nem a legjobb támogatás egy feleség számára. Elindultunk tehát az orvosi úton és kivizsgáltattam magam. Majd jött a lesújtó eredmény: "Önnek egy súlyos betegsége van és a jelek szerint öt hét és öt hónap közötti életidőt jósolunk magának." Pont! Ezt kaptam az orvostól. Ekkor eszembe jutott az a pillanat, amikor tizenkilenc évesen a lépcsőn sírtam. Most azonban nem én sírtam, hanem a feleségem mellettem. Nekem csak egy gondolat volt akkor a fejemben: "Mennyire örülök, hogy addigra már nem is egyszer csalódhattam az orvosi kijelentésekben, így ennek sem adok most komoly tulajdonságot." Megköszöntem az orvos munkáját, kifizettem amit kért érte és hazamentünk. Ekkor voltam utoljára orvosnál. Egy saját magam okozta kéztörést kivéve. Mert szerencsére az orvoslásnak vannak olyan részei is, amiben én nagyon hiszek és ami sokunk számára fontos lehet majd egy adott élethelyzetben. Az úton hazafelé megkérdeztem a feleségemet, hogy tudja-e vállalni a felelősséget értem is és támogatni engem ebben a helyzetben? A feleségem csak sírva bólogatott, pedig mennyire nem volt igazságos egy ilyen kérdést abban a helyzetbe feltenni. Akkor még azt sem tudta, hogy mire bólintott rá.

Ez volt éltünknek az a pontja, amikor elkzdtünk tudatossá válni. Minden felülvizsgálni, kipróbálni, megkérdőjelezni és megtapasztalni. Tíz évig kutattunk minden irányba. Ismétlem még egyszer: tíz évig!!! A párom közben természetgyógyász lett. Ma mindannyian makk egészségesek vagyunk - hála Istennek - és sosem fogjuk abba hagyni a munkát, ami a tudatosságunk fejlesztését illeti. 

Amennyiben eddig elolvastad a történetemet és úgy érzed, hogy hiteles vagyok a számodra, akkor egy sorozat formájában - különböző fejezetekre tagolva - megosztom Veled szívesen a tapasztalataimat.

Ezek a tapasztalatok értékek, de én nem kérek értük semmit, mert hivatásból teszem azt, amit teszek. Belefáradtam abba, hogy jóindulattal és rengeteg időbefektetéssel egyesével meséljem el ezeket fontos dolgokat az embereknek. Lelkesen még olyanoknak is, akik nem hajlandóak tenni magukért. Így most megfordítottam a helyzetet. Egyszer még beleteszem a sok munkát és összefoglalom a lényeget. Aztán elküldöm annak, aki tényleg hajlandó változtatni az életén. Egyet azonban sosem fogok megtenni. Ezen tartalmakat a közösségi médiában szabadon elérhetővé tenni. Csak annak, aki hajlandó megmozdulni és megtisztel a bizalmával.

A továbbiakban minden tartalmat egy jelszóval védett oldalon fogok megosztani Veled. Minden külön fejezetet egy külön jelszóval fogok ellátni és e-mailben küldöm majd meg Neked. Amennyiben megtisztelsz a bizalmaddal. Azt gondolom, hogy 5-6 fejezetnél több nem lesz. Innentől fogva tehát csak azzal érdemes ennél a pontnál folytatni, aki hajlandóságot mutat és nekem is néhány szóban bemutatkozik, ha eddig még nem ismertük volna meg egymást.

Tisztában vagyok azzal, hogy a tapasztalásaim és az abból tanultak nagyon nagy értékü tudást tartalmaznak. Azzal is tisztában vagyok, hogy bizonyos tartalmak ellentmondóak lehetnek azzal kapcsolatban, amit a közmédiában és egyéb platformokon hallani. De én vagyok az ÉLŐ példája annak, hogy működnek. Így tehát a további tartalmakat csak egy megfelelő jelszó használatával és személyesen fogok megküldeni azoknak, akik megtisztelnek engem a bizalmukkal.

Azzal, akivel most tovább lépünk szeretnék interaktív maradni!

Még akkor is, ha ez rengeteg befektetett időt jelent majd a számomra és mint mondtam, semmit sem szándékozom itt Nektek eladani! Sem az első, sem pedig az utolsó tartalom megosztása után. Ami azonban érdekel, hogy Neked mi a véleményed a megosztott tartalmakról? Te miért keresed ebben a témakörben a megoldást? Magadért? Vagy másokért? Talán szakmai okokból? Kérlek szépen, hogy ha úgy érzed, akkor oszd meg velem a gondolataidat, a kritikádat és a visszajelzésedet ezen az email címen: [email protected]

Maradjunk kapcsolatban! Osszuk meg a tapasztalatainkat egymással! Maradjunk egészségesek!

Sok szeretettel,
Naro